Közszemlére kerül az ajándék csokicseppekbõl sütött kuglófom, amit egyszerûen csak Keserédes kuglóf névre kereszteltem. Mondhatnám, hogy a csoki édessége és a narancshéj kesernyéssége találkozott ebben a sütiben, de még szebb, ha úgy fogalmazok az étcsoki és a narancshéj kesernyésségét (mert ugye az étcsokit hívják keserû csokinak is) édesítette meg Melangék kedvessége.

Figyelembe véve, hogy rontás esetén csak igen körülményesen tudnám megismételni a kísérletet, nem bíztam semmit sem a véletlenre, és egy jól bevált egyensúly sütemény receptet fejlesztettem keserédessé. Ezeknek az egyensúly sütiknek a lényege a nevükben rejlik, lényegük, hogy az alap hozzávalókból (vaj, cukor, liszt, tojás) azonos mennyiségre van szükségünk. Mivel ez egy kevert tészta, nagyon fontos, hogy az elején a szobahõmérsékletû vajat kellõképpen habosra keverjük ki, és ez a dolog bizony még robotgéppel is legalább 6-8 perc, ez alatt nem lehet kellõ eredményt elérni.

Hozzávalók:

25 dkg puha vaj, 25 dkg porcukor, 25 dkg tojás (ez mérettõl függõen kb. 4-5 db, egészben teszem õket a mérlegre), 25 dkg liszt, 1 csipet só, 1 púpozott teáskanál sütõpor, ½ narancs reszelt héja (ha az egészet belereszelném, akkor túlságosan elnyomná a többi ízt), 10 dkg csokoládécsepp, 5 dkg kandírozott narancshéj.

Ügymenet:

tekintve, hogy én egy Bosch Mum robotgép rendkívül elégedett gazdája vagyok (hatodik éve) elõször bedobtam a vajat a gép táljába, majd elindítottam a keverést a legmagasabb fokozaton. Amíg a gép dolgozott, addig volt idõm kimérni a többi hozzávalót, alaposan kikenni és kilisztezni a kuglófformát, szétválasztani a tojásokat, és begyújtani a sütõt 200 C fokra.

A szükséges 6-8 perc elteltével hozzáadtam a vajhoz a cukor 2/3 részét, a reszelt narancshéjat, majd némi keverés után egyesével a tojások sárgáját. Ezekkel is jól eldolgoztam a masszát. Utánna beleszitáltam a sütõporral elkevert lisztet, a sót és az idõközben teljesítési segédem által kemény habbá vert tojásfehérje 1/3 részét, ezzel is kevertem még egy rövid ideig, közepes fokozaton. Ekkor végleg leállítottam a gépet, és a maradék tojásfehérje habot, valamint a csokicseppeket és az apróra vágott kandírozott narancshéjat már nagyon óvatosan, kézzel, egy lapátkanál segítségével kevertem bele a masszába. Minél kevésbé gyötörjük meg a tojáshabot, annál több levegõ marad benne a tésztában, és annál könnyebb lesz a kész süti.

A masszát végül beleöntöttem a kuglófformába és az elõmelegített sütõben, kb. 1 órán keresztül sütöttem, a végén tûpróbával ellenõriztem, hogy valóban elkészült-e. Pár perc pihentetés után rácsra borítottam, és hagytam kihûlni.

Csak azért, hogy tovább fokozzam az élvezeteket, a gõz fölött megolvasztottam egy tábla étcsokit és rákentem a kihûlt kuglófra. Kismókusok reggelire teával, nagymókusok uzsonnára kávéval fogyaszthatják. Esetleg el tudnám képzelni egy kis vajjal és plusz narancslekvárral is, ez esetben nem biztos, hogy a csokimázhoz ragaszkodnék.

Nos remélem, hogy sikerült felkeltenem a nagyérdemû érdeklõdését a süthetõ csokoládécseppek és fõleg a Keserédes iránt, csak azt kérném, hogy hagyjanak nekem belõle egy kicsit legközelebbre is, mert sajna a chilis Zotter csokit azt pont megette elõlem a T. nagyérdemû

A fotóért pedig elnézést kérek, nem sikerült túl jól, de a nap egy ideje nem süt be a konyhába, így aztán elég nehézkes a dolog.

Forrás: http://chilii.blogter.hu